Igazából összefolynak a napok… mindegyikben tele vagyok önváddal. Már azért is magam hibáztatom, ha a barátaim nem értenek meg. Van egy olyan idézet, mely szerint egy barátnak nem kell magyaráznod magad. Se az érzéseidet, se a viselkedésedet… semmit. Akkor mégis miért?
Önmagában csodálatos péntekem volt, leszámítva, hogy hulla vagyok. De hogy miért, azt nem írnám le… már csak azért se, mert tulajdonképpen e miatt is neheztelek magamra.
Anyuék elmentek itthonról, és jó időt mondanak hétvégére, ami szuper, ha eltekintünk attól, hogy bent rohadhatunk a lakásba tételt tanulni… és még csak 4 van megírva a 18ból. A tanulásról inkább ne is beszéljünk, főleg hogy most sem ezzel kéne foglakoznom…
Soha ne vegyetek - sárga csomagolású,- Alpastar cukrot. Rohadt szar íze van!!!
ui.: annak aki érti, nem TUDOK ennél erősebb lenni...
Úgy érezte, hogy az egész élete egyfajta álom volt. Néha nem tudta, hogy ki is ő valójában, és hogy élvezte-e egyáltalán azt az életet, amit élnie kellett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ayu 2010.05.21. 19:46:28
a tételek miatt meg ne aggódj, én sem állok sokkal jobban (jó nekem megvan az összes^^, de nem tudom őket XD)
néha tanulás közben zongorázz für elise-t :3